AZ ELSŐ ÉVEK
Körmend polgársága a 20. század elejétől törekedett arra, hogy gimnáziumot létesítsen. Az akkor csak hiú ábrándnak tűnő elképzelés csak a II. világháború után válhatott valóra. A középiskolai oktatás Körmenden a Dolgozók Gimnáziumában kezdődött az 1945/46. tanévben, a Szentgotthárdi Gimnázium kihelyezett tagozataként. A szülők és a továbbtanulás dilemmája előtt álló fiatalok követelésére a nagyközségi képviselőtestület 1946 nyarán úgy határozott, hogy kieszközli a vallás és közoktatásügyi mi niszternél az önálló, iskoláskorúakat is oktató gimnázium engedélyezését.
      A miniszteri döntés kedvező volt, de az iskolafenntartással kapcsolatos személyi és dologi kiadásokat a községnek kellett vállalni. Az 1946. augusztus 24-i rendkívüli képviselőtestületi ülés eldöntötte, hogy küldöttséget menesztet a minisztériumba az alapító okirat megszerezéséért. A miniszter 96.213/1946. V.ü.o.sz. rendeletével kinevezte dr. Kincs Elek magyar-történelem szakos középiskolai tanárt a létesítendő gimnázium igazgatójának és megbízta, hogy lásson hozzá a szervezési munkálatokhoz. Az engedély koedukációs-bifurkációs gimnázium szervezése szólt. A diákok latinos (humán) vagy latinmentes (reál) tagozatra jelentkezhettek.
Az iskola államilag segélyezett községi gimnáziumként kezdte meg működését. A képzés nyolcosztályos gimnáziumi formában, annak ötödik osztályaként indult meg. Az október 14-ig lezajlott különbözeti-felvételi vizsgák után - amit a polgári iskolát végzetteknek kellett tenni az "algimnázium" anyagából - 41 nyilvános és 8 magántanuló kezdte meg tanulmányait.
      Az első tanévben 40 órát kellett ellátni. A miniszter két középiskolai tanárt osztott be az iskolához, az igazgatón kívül dr. Tárczyné dr. Keresztes Márta latin-magyar szakos nevelőt, valamint Mosonyi Antalt, a szentgotthárdi gimnázium tanárát, aki a hét három napján Körmenden tanított vegytant, mennyiségtant és természettant. Az első nevelőtestület többi tagja a polgári iskolai tanárokból verbuválódott, őket óraadóként alkalmazták.
      A tanítás a Római Katolikus Leányiskola épületében, bérelt helyen kezdődött. Később, az iskolák államosítása után ezt jelölték ki véglegesen a gimnázium épületének. Sor került a névadásra is: a szatmári kötődésű igazgató javaslatára az intézmény 1947-ben felvette a magyar nemzeti Himnusz írójának, Kölcsey Ferencnek a nevét, amelyet azóta folyamatosan visel.
      A helyi gimnázium iránt nem csökkent az érdeklődés a környéken a következő években sem. A korabeli közlekedési viszonyok mellett megoldhatatlan lett volna a gimnáziumi tanulmányok folytatása azoknak, akik olyan helyen laktak, ahonnan nem volt vonatközlekedés (pl. Harasztifalu, Hegyháthodász, Daraboshegy, Katafa). A vidékiek közül azok, akik elviselhető távolságban (6-8 km) laktak, többnyire kerékpáron tették meg naponta kétszer ezt az utat, a távolabb lakók "kosztadóhoz" voltak bejelentve.
      Az első években pozitív kép alakult ki az iskoláról. Nehéz körülmények között folyt a munka, de az iskola nevelői azon dolgoztak, hogy jól működő iskolát teremtsenek. Szűkös anyagi lehetőségeiket úgy próbálták ellensúlyozni, hogy amit lehetett, azt tanár és diák saját fizikai munkájával pótolta.


NEHÉZ ÉVEK (1941-1961)
1948-ban megtörtént az iskolák államosítása. A poli¬tikai fordulat után az állam az általa irányított iskoláktól más, új értékek közvetítését várta. Ennek végrehajtásához a nevelők ideológiai-tudati átformálását próbálták megkísérelni. A négyosztályos középiskola megszervezése után kicserélődtek az oktatási dokumentumok, új elvárásokat fogalmaztak meg.
      A körmendi gimnázium akkori tanári kara többnyire olyan pedagógusokból állt, akik diplomájukat 5-20 évvel korábban szerezték. Elismert szakemberek voltak, az első tanév végén három olyan nevelő tanított, aki tudományos fokozattal rendelkezett (dr. Kincs Elek, dr. Tárczyné dr. Keresztes Márta és dr. Vild Frigyes angol-német szakos tanár). Többüknek azonban polgári iskolai tanári képesítésük volt. Az új feltételek mellett senkinek sem volt könnyű tanítani, mert változott a tananyag szerkezete is, ideológiai tartalma is.
      Kevés lehetősége maradt a tanároknak, hogy a klasszikus nemzeti értékeket csempésszék bele az oktatásba. De ahol lehetett, ott megtették. Színielőadást tartottak, bemutat¬ták Fazekas Mihály Lúdas Matyi című darabját, a népi sportmozgalom keretében alakítottak kézilabdacsapatot. Továbbra is jelentős munkával járultak hozzá a tanulók az iskola felszereléseinek gyarapításához. Az aero-kör folyóiratállványt, munkaasztalokat, könyvtári szekrényt készített. A nevelők arra törekedtek, hogy értelmes feladatokat végeztessenek a tanu¬lókkal munkára nevelés címén, ennek köszönhető, hogy az akkori diákok körében pozitív élményként maradtak meg a középiskolás évek.
      A műveltségtartalom főleg a társadalomtudományok tekintetében változott. A kötelező orosz nyelvoktatás beveze¬tésével meg kellett teremteni az oktatásához szükséges személyi feltételeket. A "feleslegesnek" tűnő szakok helyett megkezdték a tanárok átképzését. Egy magyar-latin és egy latin-német sza¬kos nevelőt iskoláztak be nyári és a tanév közben folytatott intenzív orosz nyelvtanfolyamra.
      A személyi feltételek alakulásában jelentős változások történtek a pártállam kiépülésének időszakában. Az államosítá¬sok után Vas megye legtöbb középiskolájában igazgatóváltásra került sor, többek között Körmenden is. 1949 augusztusában a tanévnyitó alakuló értekezletet még Kincs Elek tartotta, de szeptember 3-án felmentették és Molnár Sándort bízták meg az intézmény vezetésével. Molnár igazgató 1950. február 14-i tragikus halála után az igazgatói megbízást Proksza Gyula kapta, aki 1953-ig állt az iskola élén, majd ismét Kincs Elek kapott intézményvezetői megbízást, aki ezt 1957-ig töltötte be. Felmentése után Erdélyi Antalt nevezték ki igazgatónak.
      A tanári kar összetétele ugyanakkor kedvezően alakult. Létrejött egy viszonylag stabil, középiskolai tanárokból álló tantestület. Az ötvenes évek első felének ismert tanáregyé¬niségei voltak Szalma Imre, Orbán Istvánné Füleky Anna, Lator László költő és műfordító, Eiben Ottó antropológus és Halmai Erzsébet, akinek következő állomáshelye a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem lett. De egymás után érkeztek azok az "első generációs" helyi kötődésű pedagógusok is, akik évtizedekig nevelték Körmend és környékének középiskolás korú ifjúságát: Mosonyi Antal, Hadnagy- Géza, Pőcze Karola, Fancsali András, Pál Antal, Németh János, Illés Antal és Huszár Gábor. Irányításukkal a gimnázium tehetséges tanulói bekapcsolódtak az akkor kibontakozó tanulmányi verseny¬mozgalomba. (Arany Dániel matematikai verseny, Rákosi Mátyás Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Felszabadulási szellemi öttusa.) Eredményes sportmozgalom kezdődött a Lénárt házaspár irányításával, ami azért is említést érdemel, mert tornaterem nem volt, az iskolai sportélet egy salakos sportpályán zajlott.
      Az 1950-es évek végén kezdődött országosan a politechnikai képzés. Az 196061. tanévben a humán tagozatos osztályt az ún. "5 +1"-es rendszerben kezdték tanítani; a másik osztály -kísérletképpen- „4 + 2-es reálgimnáziumi osztály”-ként működött, a tanulók a hét két napján állattenyésztési gyakorlaton voltak. A szakközépiskolák megszervezése után azonban a gimnáziumi tanítást Körmenden kezdték elsorvasztani, váro¬sunkat mezőgazdasági-oktatási centrummá akarták fejleszteni. A 4 + 2-es osztályt "átminősítették" szakközépiskolává, a humán tagozatot pedig "áttelepítették" más iskolába. A Körmendről elvitt osztály néhány tanulóját Szombathelyre, a többséget pedig a szentgotthárdi gimnáziumba irányították.


A GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA (1962-1978)
Körmend és beiskolázási körzete elveszítette 1961-ben a két párhuzamos osztállyal működő gimnáziumot. Helyette kapott egy állattenyésztési szakközépiskolai osztályt és átmeneti időre - egy középfokú mezőgazdasági technikumot. Ez utóbbi kettő regionális beiskolázású iskola volt. A helyi igények kielégítését nem tudták ilyen körülmények között megoldani, ezért a szülők ostromolták a járás és a megye illetékeseit, hogy az 196263. tanévben az általános gimnáziumi osztály induljon újra. Fellépésük eredménnyel járt: 1962 áprilisában ismét engedélyezték két 5+1-es első osztály indítását a szakközépiskolai osztály mellett. Sajnos, a sok bonyodalom azonban nem tett jót az iskolának. A szülők főleg a jobb képességű tanulók egy részét egyáltalán nem, vagy nem azonnal hozták vissza Körmendre. A további munkát veszélyeztette az is, hogy az iskola tanárainak egy része (akiknek nem volt helyi kötődése) a bizonytalanság miatt távozott Körmendről a megye vagy az ország más iskoláiba. A problémák miatt 1961-ben, a felsőfokú gépésztechnikum Körmendre helyezése után a tanári kar nagyobb része áthelyezését kérte az új intézménybe 1964. július 31-én Erdélyi Antal felmentése után Mosonyi Antal középiskolai tanárt bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. Az iskola munkáját az alapítás pillanatától ismerő új igazgató élvezte kollégái és a szülők bizalmát. Nagy lendülettel kezdett hozzá, hogy jól működő, alapfeladatát színvonalasan ellátó gimnáziumot valósítson meg. Törekvésének kedvezett az iskolapolitikát is meghatározó enyhültebb politikai légkör. Az iskolával szemben kialakult új szemlélet pedig a tárgyi feltételek kedvezőbb alakulását is elősegítette.
Az újjászervezett intézmény a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközép nevet viselte. Megnőtt a tanteremszükséglet a három párhuzamos osztállyal működő intézményben az osztályok száma az 1965/66. tanévben 12-re emelkedett. 1959-től újra működött a dolgozók középiskolája is, levelező tagozat formájában. 1964 késő őszén került sor egy új iskolaépület alapjainak lerakására a Thököly utcában, ahol 1966. január 10-én kezdődött el a tanítás. Az 1970-es évek elejétől lehetőség nyílt a jobb képességű tanulók tantervi keretek között történő tehetséggondozására. 1971-ben a helyi adottságokat is figyelembe véve kémia tagozatos osztályt iskoláztak be. Elismerten jó kémiatanárok működtek az iskolánál (Mosonyi Antal Kozó Józsefné, Molnár M. Márta és Pesti József. Az 1965-ben átadott iskolaépület földszintjén kémiai laboratóriumot alakítottak ki. A 28-30 fős kémia tagozatos osztályok "válogatott" diákokkal működtek és versenyképes tanulókat bocsátottak ki. Az elsősorban reál érdeklődésű diákok megállták a helyüket a tanulmányi versenyeken és a felvételi vizsgákon. Az iskolában egy tudatos tehetséggondozó munka kezdődött, az intézmény válságos évek után jó eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. Csak a legkiemelkedőbbeket van módunkban megemlíteni: az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) az első tíz helyezett között szerepelt Haber Erika és Fekete Lilla (orosz nyelv), Farkas Tünde, Fekete Anikó és Papp Erika (német nyelv), Fordán Tibor és Ruisz Tibor (matematika). A tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző szaktanáraik Fancsali András, Németh Mária, Gyurcsák Ignác és Soós István voltak. Az átmeneti nehézségek után az iskola tehát bebizonyította életképességét, amiben jelentős érdemes volt Mosonyi Antal (1964-1972) és Pál Antal igazgatóknak (1972-1983) és az 1970-es évek közepére újra stabilizálódó, jó szakmai felkészültségű nevelőtestületnek. 1978-ban átfogó tanügyi reformra került sor. Megszűnt a tagozatos képzés, a fakultációs választásnak megfelelően azonban lehetőség volt arra, hogy bizonyos tantárgyakat magasabb óraszámban tanítsanak harmadik és negyedik osztályban 1979-ben megszűnt Körmenden a Mezőgazdasági Gépészeti Főiskola és tanügyi épületeit, valamint felszereléseinek nagy részét a bázisiskolájaként működő szakközépiskola kapta, ami 1964 óta mezőgazdasági gépszerelő tagozattal mű¬ködött. Az 1979/80. tanévet új tanügyi épületben, a Rákóczi úton kezdték. Az 1980-as évek elején egyre erőteljesebben különült el - iskolán belül - a gimnáziumi és a szakközépiskolai rész. A város településszerkezetében végbement változások azt sugallták, hogy egy "ésszerű átcsoportosítást" kellene végrehajtani az intézményekben, ami a középiskolákat is érinti. Az átszervezés 1985. szeptember 1-jétől ismét új helyzetet teremtett.